2012. november 20., kedd

Fotófeldolgozás / 2. Lightroom import, rename & BACKUP + sync

Az első rész itt olvasható: Fotófeldolgozás / 1. copy & sort

A sorozat első részében felmásoltuk a képeket a memóriakártyánkról számítógépünkre (hogy hova, arra nemsokára visszatérünk még), gyorsan átnéztük őket, és kiselejteztük a rosszakat. Készen állunk, hogy beimportoljuk őket Lightroomba, ahol majd a munkánk oroszlánrészét végezni fogjuk.


UPDATE 2014 febuárja >
Látva, hogy napról-napra egyre többen olvassák a blogra felkerült Lightroomos cikkeket, úgy döntöttem, hogy elindítom a Lightroomblogot! Várok oda minden lelkes Lightroom felhasználót! Ha tetszik az ötlet, és szeretnétek értesülni az új cikkekről, tippekről, érdekességekről a Lightroommal kapcsolatban, akkor kérlek kövessétek és lájkoljátok a Lightroomblog Facebook és Twitter oldalát is! Remélem idővel összejön egy remek kis közösség! 
Itt a fotós blogomon lévő Lightroomos írások nem kerülnek törlésre, miért is tenném? Sokaknak hasznos lehet még, és nekem is emlék marad, hogy egykor így gondolkoztam :) Sok mindent át fogok emelni a Lightroomblogba, frissítve és aktualizálva azt. Hisz mióta mindezt írtam, nekem is némiképp változott a munkafolyamatom, PC-ről Mac-re váltottam 2012 végén, így néhány szoftver (pl. amiket a sync-hez használtam) más. A Lightroom persze ugyanolyan :) 
Fotófeldolgozás / 4. és 5. részt elkezdtem írni, de befejezni nem tudtam. (Félkész munkát nem akartam kitenni.) Túl hosszú lett, túl sok mindent akartam belezsúfolni egyszerre. A blogon majd szépen részletesen alkalmam lesz szétbontani és bemutatni Nektek, sok más Lightroomos érdekességgel együtt. Várlak a Lightroomblogon! 
< UPDATE vége >

Gyorslinkek a téma többi részéhez:

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért nem készítek rögtön egy biztonsági mentést, egy másolatot, egy backup-ot a fotókról? Nos, van már egy biztonsági mentésem. Hol? Hát a memóriakártyán :) Felmásolás után soha nem szoktam formázni a memóriakártyám, legfeljebb legközelebbi fotózáskor. Addig is a fotóim legalább még egy helyen biztonságban vannak (eredeti formájukban, ahogy fotóztam őket). Sőt, legtöbbször rotálni szoktam: van 3 memóriakártyám (igaz, különböző méretűek, és sebességűek), és mindig megpróbálok másikat használni, s csak akkor formázni a kártyát, ha szükség van rá. Így történhetett meg az, hogy mivel mostanában elég keveset fotózok, múlt hónapban Máltán épp egy olyan kártyát formáztam, amin még a tavaly őszi retyezátos képek voltak :))

De van még egy dolog, ami visszatart a másolástól: a fájlnevek. Miután a fotókat felmásoltam, valahogy így néz ki egy fotó:
_MG_5497.CR2
(az " _ " a fájlnév elején amiatt van, hogy a gép színtere - color space - Adobe RGB-re van állítva; ha az alap sRGB-re lenne állítva lenne, akkor IMG_5497.CR2 lenne a fájl neve.
Nem tudom amúgy, hogy van-e értelme Adobe RGB beállítással fotózni - különbséget én nem igazán vettem észre a fotók színében -, évek múlva talán lehet, amikorra megjelenhetnek nagyobb színterű monitorok... Bár szerintem annyira sRGB központú az internet, hogy a legtöbb ember évek múlva is bizonyára sRGB-be fogja képeit nézegetni - még akkor is, ha nem is tud róla éppen... :) Keserves színproblémáimról írtam még tavaly egy szösszenetet, de épp a mai napon találtam a témában egy igen jó, és igen friss - 2012. november 10. - előadást, amit a Vimeón tudtok megnézni)

Szóval ott tartottunk, hogy vannak fotóink ügyesen egy mappában, amiknek így néznek ki a fájlnevei: _MG_5497.CR2
Ezzel annyi gond van csupán, hogy négy számjegyű, és nekem az nem elég. Miért? Ahogy az előző bejegyzésben is írtam (és a screenshoton láthattátok), én minden fotót egy mappába teszek, amit egy adott vázzal készítek (Canon EOS 40D mappa, Canon EOS 5D mappa, Canon EOS 5D Mark II mappa stb.). Ha így hagynám a számozást, akkor 9999 kép után elkezdnének problémáim lenni, hisz a fotógép számlálója visszaváltana 0000-ra és kezdené elölről a számozást: így mikor ezeket a képeket bemásolnám ebbe a mappába, elkezdené kérdezni, hogy felül akarom-e írni őket (overwrite), hisz hasonló nevű fotók már léteznek Elég nagy marhaság lenne a részemről, ha elfogadnám :) Káosz lenne az egész minden.

Emiatt döntöttem úgy - még a 40D-t használva, 10.000 fotó felé közeledve -, hogy megtoldom a fájlok nevét még egy számjeggyel (0 és 9.999 között egy 0-val, 10.000 és 19.999 egy 1-essel, 20.000 és 29.999 között pedig értelemszerűen egy 2-essel, és így tovább). Így a képeim szépen sorrendben maradnak, nem keverednek össze, sőt, még azt is tudom, hogy hány fotót készítettem az adott vázzal (hisz 0-ról kezdtem, és soha nem reset-eltem a számlátót). A 40D-vel például az IMG_13483.CR2 volt az utolsó fotó, mikor eladtam egy pesti srácnak (remélem egészségesen használja azóta is a drágát...) / az 5D-t használtan vettem a nemetországi eBay-ről, kicsitvel több, mint 5000 expóval benne (az állapotán látszott, hogy tényleg nem volt több fotózva vele), vele IMG_05687.CR2-től csupán IMG_07079.CR2-ig próbálkoztam (alig két-három hónapot... 652 gyönyörű fotó maradt utána....) / az 5D Mark II-vel pedig most járok 17.500 fotó környékén... nem túl sok, két és fél év alatt ezzel a csoda-géppel!...

A fájlokat többféleképpen is át lehet nevezni: lehet Total Commandert használni, vagy lehet Lightroomot használni (kézzel azért semmiképp ne fogjunk neki... :P). Én utóbbi mellett tettem le a voksomat. Innen kezdődik tehát az élet a Lightroommal... :)


Képeket beimportolom Lightroomba.
Lehet a nagy Import gombot használni erre, vagy lehet egy jobb-klikket nyomni egy mappára, és a Synchronize Folder... pontot választani - én ez utóbbit használom legtöbbször, ezzel kiszűrhetőek egyúttal a hiányzó fájlok (ha mondjuk Total Commanderrel elmozgattuk őket valamiért, valahova). És kiszúrhatóak azok a fotók is, amiket örökre törölni akartunk egy előző alkalomkor, de a törlés (Delete) gomb megnyomása után véletlenül csak a Remove gombra klikkeltünk vagy nyomtunk egy entert (nem is értem miért ez az alapértelmezett), és ezzel csak a Lightroom katalógusból távolítottuk el a nem kívánt fotót, annak ellenére, hogy attól végképp meg akartunk szabadulni (letörölni a merevlemezről).


Az importolással nem szoktam sokat vacakolni: rányomok a Synchronize Folder...-re, és ott ez az ablak fogad:


Rányomok az Import gombra és a képek már benn is vannak a Lightroom katalógusomban (minden fotót egy katalógusban tartok). Ennyi, másodpercek alatt kész van.

A fenti screenshothoz, és a választható opciókhoz pár szót fűznék azért:

  • Add - a fotót ott hagyja a merevlemezen, ahol volt, nem mozgatja el, nem csinál vele semmit, csak behozza a katalógusba. (ezt használom manapság az esetek 100%-ában.)
    Copy és a Move parancsot sosem használtam; a Copy as DNG-t a 40D-vel és a régi 5D-vel használtam egy darabig - akkoriban nagyon nyomták mindenhonnan a nagy .DNG mizériát, én is beleugrottam, de sok értelmét nem láttam: a DNG egy olyan fájlformátum, amit évek, évtizedek múlva is meg lehet majd nyitni (állítólag) (bár szerintem a .CR2-t is...), asszem az Adobe találta ki, és egy olyan fájlformátum, amit minden fotókezelő program ismer, és ismerni fog. Kivéve - és ez a nagy baj -, a Canon Digital Photo Professional-ja... A DPP csak a fotógépből kijött .CR2-ket ismeri. Nagyrészt emiatt nem használom a DNG-ket.
    - A DNG veszteségmentes tömörítés amúgy, mérete mégis valamivel kisebb, mint a .CR2-é.
    pl. a már említett régi 5D-vel megvannak a fotók .DNG-ben és .CR2-ben is:
    652 darab .CR2 fájl 8.09 GB, míg ugyanaz a 652 darab .DNG fájl 7.19 GB helyet foglal a merevlemezemen. (hosszútávon, több tízezer-százezer fotónál azért komoly tárhely spórolható meg a DNG formátummal)
    - DNG-vel nincsenek külön .xmp fájlok, azok is beleépülnek magába a .DNG fájlba. Ennek egy komoly hátránya lehet, szinkronizáláskor - hogy mire gondolok pontosan, azt e bejegyzés második felében, a szinkronizálási folyamat leírásánál elmagyarázom majd.
  • Develop Settings: importoláskor egy presetet teszek minden fotóra, de erről majd a következő bejegyzések egyikében bővebben.
  • Metadata: ez is egy sima preset, amit minden fotóra ráteszek. Csak annyit csinál, hogy nevemet, copyright adataimat és pár egyéb infót beír a fotó metadatajába, így azok minden exportoláskor bele kerülnek a fotóba.

Ennyi. Import megvan, képek benn vannak a Lightroom katalógusban.

Import után rögtön kijelölöm az összes fotót (ctrl + A), és nyomok egy F2-t, amivel elkezdődik az átnevezés (rename). Ezekhez is megvannak a presetjeim (egy a 0 és 9.999 közötti képek átnevezésére, egy a 10.000 és 19.999 közötti képek átnevezésére, és így tovább).


Ahogy a példánál látszik, az _MG_7321.CR2-ből szép dalia IMG_17321.CR2 lesz, ami jobbképűbb, mint előző énje :D (a " _ "-t a fájlnevek elejéről kiveszem, semmi értelme nincs, hogy meghagyjam, egy idő után csak kavarodáshoz vezetne. Úgyis minden fotót Adobe RGB színtérben fotózok, szóval nem kell oda az " _ ", hogy erre emlékeztessen).

Egy ilyen rename presetet amúgy igen egyszerű megkreálni, ennyi az egész:

Beír kezecskével IMG_1 és klikk az Original number suffix mellett az Insert gombra. Tádámmm! :D

Elment és kész is. A 20.000. képet mikor elérem majd, akkor az IMG_1-et a fájlnév elején átírom IMG_2-re (nagy munka :D), elmentem Rename 20.000-től 29.999-ig név alá, és onnantól kezdve azt használom vígan 30.000-ig :) Ilyen egyszerű az átnevezés Lightroomban!
Mindez kb. 5-10 másodperc alatt kész van, pár száz fájlon szempillantás alatt átfut az átnevezés, és onnantól a fájljaim szépen sorrendben vannak ...és kezdődhet a biztonsági mentés (backup) készítése!

Ezért nem készítettem eddig backup-ot: mert a fotók nem voltak megfelelő fájlnévvel (ha kimásoltam volna őket az elején, akkor most ott is át kéne őket nevezni, hogy a szinkronizálás - lásd lentebb - zökkenőmentesen és gyorsan működhessen). De miután az átnevezést gyorsan végigzongoráztam, semmi nem tántoríthat vissza, hogy legalább egy másolatot készítsek kedves fotóimról! :D

Ha az ember valamennyire is tart a fotóihoz, ha fontosak azok neki, akármennyire is, akkor a lehető legnagyobb felelőtlenséget követi el, ha azt csak EGY DARAB merevlemezen tárolja (legyen az belső HDD PC-ben vagy laptopban, legyen az külső, external HDD). Egy merevlemez bármikor elromolhat - mint kék égből a villámcsapás, semmi előjel nélkül. Elromolhat csak úgy, mert épp így szottyan kedve, elromolhat öregedés, elavulás miatt, leéghet egy áramtúlterhelés következtében (viszi az alaplapot is magával rosszabb esetben), és még sorolhatnám. Külső merevlemez portörlés következtében leeshet az asztalról (nem kívánom senkinek azt az érzést...), vagy elveszhet, ellophatják (egy jó kis betörést követően), sőt, leéghet a lakásunk is, és benne minden elektronikai kütyünk is... :) Persze, ez most paranoiásan hangzik, de az igazság az, hogy jobb félni, mint megijedni, és utána sok-sok év, évtized kismillió emlékeit elsiratni... örökre.

A merevlemezek az elmúlt években egyre olcsóbbak és olcsóbbak lettek, és ez a trend tovább folytatódik majd az elkövetkezendő években is. Amennyi pénzért pár éve néhány száz GB-ot vettünk, azért ma már 2-3 TB-ot lehet vásárolni, amire hihetetlen mennyiségű adat (fotó, videó, és mindenféle multimédia anyag) fér rá. Ne spóroljunk ezen soha! A legjobb tanács. Soha. Nem azon a pár száz lejen / pár tízezer forinton fog múlni az életünk. Legyen legalább egy mentés az eredeti fájlokról, lehetőleg egy másik helyszínen tárolva (otthon anyunál, a munkahelyen az irodában, egyik barátunknál stb.). Ha valami nagy gebasz van, legyen mihez nyúlni.

Régen, még sulis koromban, emlékszem, CD-kre, majd később DVD-kre írtam ki filmeket, mert egyszerűen nem fértek meg a számítógépem belső merevlemezén (akkoriban nem is hallott az ember külső, mondjuk USB-s HDD-kről). Kiírtam, letöröltem, lett helyem a talán 60 GB-os merevlemezen :) Ma már ezek a CD / DVD-k sehol sincsenek. Egy részük egyszerűen pár év után olvashatatlan volt (pedig legtöbbjüket lassú, 4x - 8x sebességgel írtam ki), egy részüket meg csak egyszerűen kidobtam, mert ócska minőségűek voltak (hol volt akkor még a HD-minőség!....) Ma már minden filmemet külső merevlemezeken tartom (van egy külön FILMGYŰJTEMÉNY mappám, egy csomó kedvenc filmmel :D), amikor filmezni támad kedvem csak bedugom az USB kábelt, a laptopot rádugom HDMI-vel a nagy TV-re, popcorn, és mehet is a mozi! :D
A fotókat már el sem kezdtem CD-kre vagy DVD-kre kiírni. Mi az a 4.7 GB adat, ami egy DVD-re ráfér? Nevetségesen kevés... Egy egyhetes kiránduláson simán 5-15 GB fotó összejön. Van hogy még több. Például a tavalyi Mont Blanc túrán - amiről a közeljövőben szándékszom végre írni!... :D mostmár tényleg! :D - 30 GB-nyi fotó készült... Hány DVD lenne az? 5? Hány órán keresztül kéne kiírni DVD-re? Inkább akkor másolás két vagy három külső HDD-re, fél óra - óra alatt megvan (egy film megnézése közben a háttérben vidáman elmásolgat a gép).

Itt épp a hétvégén készült fotókat másolom át a nagy RAID-es külső merevlemezemről (munka HDD) a kicsike WD Passport-ra. Valamivel több, mint 700 MB kevesebb, mint egy perc alatt kerül egy biztonságos helyre.

Nem akarok belemenni mélyen az adatátvitel sebességekbe (írás-olvasás), mert nem igazán fontos itt. A mindenfele elterjed USB 2.0-vel is percek alatt (sok száz GB esetén monduj ezek már órákká sűrűsödnek) lehet biztonsági mentéseket készíteni (egyszerű copy - paste Windows Explorerrel, vagy egy sima copy Windows- vagy Total Commanderben). Ma már az újabb laptopok USB 3 porttal érkeznek. USB 3-as külső merevlemzek is hónapról-hónapra olcsóbbak lesznek. Ezek már bőven elég gyorsak a mindennapokhoz. Régebbi laptopokon eSATA vagy FireWire (400 lassú, 800 sem túl gyors). Sajnos ez utóbbi kettő kihalóban van, és úgy néz ki az USB 3-é a jövő (legalábbis a közeljövő).

Én a nagy RAID-es külső merevlemezem eSATA-n keresztül használom, baromi gyors az írás és az olvasás (akár videóvágáshoz is bőven használható). Mióta van még pár külső diszkem, rajtuk backuppal, már nem RAID 1-en (mirror) használom, mint az elején, mikor megvettem, hanem RAID 0-n (striped), így még gyorsabb (igaz, ha az egyik diszk megmegy benne, akkor az egész adat elvész róla - de nem gond, mert van másik diszk, amin rajta van, szóval semmi nem vész kárba.)
Sajnos az új laptopokban már nincs eSATA, így a jövőben, ha laptopot cserélek, ez a diszk csak USB 2-n keresztül lesz használható, ami bullshit, hülyeség, RAID 0-t USB 2-n keresztül használni... :))

Aki ma külső HDD-t akar venni, az USB 3-ast vegyen, még ha a mostani gépében nincs is USB 3-as port (visszafele persze kompatibilis az USB 3 az USB 2-vel, ez köztudott). Én is így vagyok ezzel: bár a jelenlegi laptopomban nincs egy USB 3-as port sem, van még két USB 3-as HDD-m - amiken szintén van 1-1 másolat a fotóimról :) Így összesen három különböző diszken vannak a fotóim (négyen, ha a RAID 0 mindkét diszkjét beleszámolom, haha! :P), ezek közül egyet igyekszem egy külső helyszínen tartani, ha neadjisten leégne a ház, mikor nincs itthon senki... (kopogjam is le gyorsan, kopp-kopp!)

Persze ez mind szép és jó, na de hogy tartom ezt a sok diszket szinkronban? Hogy van mindegyiken ugyanaz? Hisz ha a munka HDD-men dolgozok a fotókon, törlök közülük, módosítok rajtuk, mindazt a többire is át kell majd másolni, és biza a sok pepecselés lenne manuálisan, sok-sok ezek fotó esetén végigzongorázni.

Nos, ehhez is van egy tippem. Találtam egy remek kis programot, ami ráadásul tök ingyenes, így nem kell nCore-ra rohanni rögtön :)) Allway Sync a neve, és innen tölthető le. (ha 64-bites a rendszerünk, akkor használjuk a 64-bites verziót, sokkal gyorsabb!)
Rém egyszerű kis program, tulajdonképpen alig kell a beállításokkal bajlódnunk, mielőtt megkezdenénk a szinkronizálást.

Én különböző job-okat hoztam létre: az S drive (munka HDD) szinkronizálására a P-vel (Passport, avagy portable), és az S szinkronizálására az E-vel (a másik külső USB 3-as diszkem). Ezeken belül is különböző mappákhoz különböző job-ok tartoznak.
(Ha tükörmásolata egyik drive a másiknak, akkor egy job-ból meg lehet oldani két merevlemez összehangolását. Én minden mappát külön szoktam szinkronizálni, lévén a régi fotókkal, amiket a 40D-vel vagy az első 5D-vel készítettem, alig-alig járok, így azokat fölösleges minden alkalommal végigfuttatnom a sync-processen.)



Csak az útvonalat (path) kell megadni mindkét oldalon, hogy honnan hova szinkronizáljon, majd jobb egér klikk fenn a job-ra -> Properties -> Synchronization Rules, és itt három beállítás a fontos:

  1. a Synchronization Direction: itt a két szinkronizálandó folder (screenshoton jobb-bal) közül  a forrás avagy source mappát kell kiválasztani (bal oldali). Ez az alapja a szinkronizációnak. Magyarul: a jobb oldali (cél) mappa pont úgy fog kinézni, mint a bal oldali (forrás) mappa a sync után.
  2. a Propagate deletions opciót bepipálva ha törlünk fájlokat a forrás mappában munka közben, akkor azt a cél mappából is törölni fogja szinkronizálás közben. És ez nagyon fontos! Miért? Nos, ha ezt nem pipálnánk be, akkor a backup diszkeink egy idő után tele lennének olyan fájlokkal, amikre már valójában nincs is szükségünk, hisz a forrás (munka) HDD-ről ezeket már rég töröltük. Ezzel az opcióval viszont az Allway Sync szépen felajánlja nekünk, hogy ezeket a fotókat is törli engedelmünkkel a cél (backup) drive-on is. Nagyszerű! Mondanom sem kell manuálisan mi idő lenne kikeresgetni a fölösleges fájlokat, több tízezer fotó közül, és azokat egyenként, kézzel kitörölgetni... Ez talán a legjobb feature-je az Allway Sync-nek!
  3. a Propagate modifications opció akkor jön jól, ha a forrás mappában módosítottunk egy fájlt, és azt át szeretnénk szinkronizálni a cél (backup) mappába is. És itt visszatérnék egy szóval a .DNG formátumra (ahogy fentebb ígértem). Ne lepődjetek meg, ez most tényleg idevág! :)
    A következő bejegyzést a Lightroom lelkivilágáról fogom írni :) De annyit megelőlegezek már most, hogy a Lightroom ugye egy nagy katalógus, és minden módosítás, amit egy fájlon végzünk, az non-desktruktív, tehát nem magába a RAW fájlba (.CR2 / .NEF) írjuk a módosításokat, hanem egy ú.n. xmp sidecar fájlba (.xmp), aminek ugyanaz a neve, mint a master fájlnak (IMG_12345.CR2 esetén IMG_12345.xmp tehát). Ha a Lightroomban végzett módosításokat elmentjük (ctrl + S), akkor ahogy mondtam, nem a .CR2 fájl módosul, hanem az .xmp. Miért fontos ez? Nos, szinkronizálásnál nem mindegy, hogy 20 GB-nyi RAW-ot (.DNG) kell átmásolni, vagy pár megabájtnyi metadata fájlt (.xmp). Hisz egy .xmp fájl alig nagyobb 10-20 kb-nál! Pillanatok alatt kész a sync! Ám ha a fájljainkat a munkafolyamat elején (Lightroom import ugye fentebb) átkonvertáljuk DNG-vé (Copy as DNG), akkor egy mentést (ctrl + S) nyomva a módosításokra, AZ EGÉSZ FÁJL frissül: változik a mérete, az idő-attributuma, tehát szinkronizáláskor AZ EGÉSZ FÁJLT át kell majd másolni ahhoz, hogy mindkét oldalon (forrás és cél) ugyanaz a fájl szerepeljen. Ezért is jobb a .CR2-kkel dolgozni, hisz azokat a Lightroom sosem "bántja", csak az .xmp fájlokat módosítja! Remélem világos volt, ha nem, olvasd el még egyszer!... :)
A job-ok megkreálása és mindenik beállítás után (ajánlom figyelmetekbe Clone Job parancsot...) jöhet a szinkronizálás. Először a nagy Analyze gombra klikk, végigfut gyorsan és felajánlja mi az, ami különbséget észlelt a két mappa (forrás és cél) között:


A fenti screenshot például egy valós példa: a tegnapi napon a máltai képeken dolgoztam, és volt pár kép, amit kitöröltem a munka-diszkemen (S drive). Ahogy az Analyze végigfut, felajánlja nekem, hogy 24 fájl hiányzik az S meghajtón, törölni szeretném azokat a P meghajtón is? Naná! Azok olyan fotók amikre nincs többé szükségem, mehetnek a kukába! (itt megjegyezném, hogy az Allway Sync minden fájlt, amit töröl, a Recycle Bin-be tesz, tehát nem töröl egyből véglegesen a merevlemezről! Onnan még visszahozhatóak a véletlenül törölt fájlok, ha valami félresikerülne...)

Ha minden rendben van, klikk a Synchronize gombra és lehet gyönyörködni azon, ahogy végigfut a sync. Higgyétek el nekem: TÖKÉLETES MUNKÁT végez ez a remek kis program! (TIPP: utána lehet még egyszer nyomni egy Analyze-ot, hogy lássuk minden lefutott-e zökkenőmentesen. Ekkor Unchanged Files (fotók száma + asszem folderek száma is) jelenik meg, tehát nincs több módosítanivaló a program szerint.)

Total Commanderben lehet ellenőrizni akár, hogy mindkét mappa egyforma-e --- a fenti példánál maradva a source-forrás Canon EOS 5D Mark II - RAW mappa az S meghajtón és a cél Canon EOS 5D Mark II - RAW mappa a P meghajtón egyforma-e?

A space (szóköz - de vágom ezt a magyar nyelvet, haha! :D) gomb megnyomásával Windows/Total Commanderben látható bájtra pontosan a mappák mérete. Ha megegyezik a kettő, akkor azt jelenti, hogy ügyesek voltunk, és a szinkronizálás tökéletes volt: magyarul, van egy perfektül megegyező másolatunk, egy másik merevlemezen, féltett fotóinkról!

Tipp: Elsőre nem fog megegyezni a méret, megsúgom! :) Miért? Nos, az Allway Sync készít egy rejtett mappát, és benne egy metadata.xml fájlt, amibe gondolom a szinkronizáláskor végzett módosításokat írja . Ez a _SYNCAPP folder, és a cél-mappában tessék keresni. (ha nem látszik, akkor Windows/Total Commander menüjében fenn Configuration -> Options -> Display -> Show hidden/system files opció bepipálása - de gondolom ezt mindannyian ismeritek :D)


Én ezt minden további nélkül törölni szoktam, semmi baj nem lesz belőle. Legközelebbi szinkronizáláskor újra megkreálja majd az Allway Sync, így sajnos ezt mindig törölni kell, ha Windows/Total Cammanderben teljesen egyforma mappákat akarunk látni space-re bökés után! :D

Ezzel azt hiszem zárhatjuk is ezt a bejegyzést, így is nagyon-nagyon hosszúra sikeredett. Remélem sikerült azért követni a leírtakat, és nem beszéltem megint teljesen kínaiul! :)) (...és mellé :)) ) (az igazság az, hogy nem túl könnyű egy ilyen akármit megírni, sokkal-de-sokkal nehezebb, mint amilyenre az elején számítottam!... Rengeteg időt, sok-sok órát elvesz, míg megírok egy-egy ilyen bejegyzést. Ezt nem panszkodásképp mondom, félre ne értsetek! :) Szívesem írom ezeket Nektek, remélve, hogy tényleg lesz majd pár ember, akinek sikerül pár érdekes, hasznos tippet vagy ötletet adnom, amivel Ti is felgyorsíthatjátok a fotófeldolgozási folyamatotokat! Mert ez így leírva hosszadalmasnak hangzik, de a valóságban az eddig leírt lépések alig pár percet vesznek igénybe normál körülmények között.

Hisz mit is csináltunk eddig? (gyors ismétlés, ahogy az iskolában szokás... :P)
  • felmásoltuk a képeket fotógépünk memóriakártyájáról számítógépünkre (Canon EOS Utility)
  • átnéztük őket gyorsan DPP-ben, végigcsekkmárkozva (szép magyar szó :P) őket: 3-assal jelölve azokat, amik nem tetszenek/törölhetőek. Ezeket szívfájdalom nélkül töröltük, így ezekkel nem kell többet bíbelődnünk.
  • az _MG_2345.CR2-ből IMG_12345.CR2-t csináltunk (rename), így egy mappában akár 99.999 fotó is elférhet. Ehhez Lightroomba beimportoltuk a fotókat gyorsan (Import vagy Synchronize Folder...), bejelöltük az összeset (ctrl + A), majd a rename (F2) paranccsal, a már meglévő átnevező-presetet használva seperc alatt kész lettünk az fájlnevek módosításával.
  • friss fotóinkat átmásoltuk egy (vagy több) backup merevlemezre, így azokról már több kópiánk is van. Bátran foghatunk neki a fotófeldolgozásnak: nem kell attól tartanunk, hogy ha munka-merevlemezünk megsérül, fotóink elvesznek, hisz bármilyen katasztrófa esetén van backup, amihez nyúlni lehet.
  • és végül, de nem utolsó sorban, megismerkedtünk egy remek kis szinkronizáló programmal, az Allway Sync-kel, amit majd a workflow végén ismét elővehetünk, hogy a fotókon végzett módosításokat összeszinkronizáljuk a backup merevlemezekkel.
  • ...és ennyi! :) (nem is olyan sok, ugye?)

Köszönöm, hogy elolvastad! :-)
Tarts velem legközelebb is, amikor a Lightroom lelkivilágáról fogok kiselőadást tartani! :))

2 megjegyzés:

  1. Jó ez a leírás, nagyon kimerítő megközelítése a témának! Ha az ember aktívabban fotózgat, előbb utóbb valahová ide jut magától is, de ha ilyeneket olvas, akkor lehet, hogy előbb. S kevesebb lesz a tanulópénz! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Szilárd!
      Köszönöm. S köszönöm azt is, hogy időt szántál rá és végigolvastad! :)
      Kicsit a "kimerítő megközelítés" miatt néha lehet szájbarágósnak tűnik egy-egy helyen, de remélem így a kezdő(bb) fotósok számára is érhető(bb). Mindezt persze lehet kismillióféleképpen csinálni, nem mondom, hogy ez a legjobb workflow, én pár év alatt így tanultam meg és így kezdem el feldolgozni a fotókat. Nekem ez a leggyorsabb és leggördülékenyebb.
      Örülök, ha hasznosnak találtad, és örülök a hozzászólásodnak! :)
      Üdv,
      Zoli.

      Törlés

... kommentet ide kérek szépen :) ...